Psalms 143

1Dávid zsoltára. hűséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet. 2Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!

3Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! 4Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!

5Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. 6Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.

7Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. 8Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!

9Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! 10Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.

11Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.

12